Szőlőfürt csoportunk, óvodánk épületének jobb oldali szárnyában helyezkedik el.
Idén nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert ebben az épületszárnyban található mindkét csoportszobát, és mindkét mosdót csak mi használjuk. Ennek az a rendkívüli nagy előnye, hogy sokkal nagyobb tér adódik a mosdóbeli tevékenységek lebonyolítására, mely nagyobb intimitást eredményez, valamint a csoportszobák pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy a korosztályok differenciált foglalkoztatása, tevékenysége így még eredményesebb lehessen. Igyekszünk is minden esetben kihasználni ezt a nagyszerű lehetőséget, melyet már a gyermekek is nagy rutinnal éreznek mikor, - hol, - mit csinálunk. Jó kis óvodánk van nekünk, ami a nyáron olyan nagyon megszépült kívülről, hogy öröm minden reggel betérni ide. Hálásan gondolunk mindazokra, és az óvoda vezetőire, akiknek mindez köszönhető, Isten áldja meg érte kezüket.
Csoportunk a mai felállásban tavaly (2014.) szeptember óta működik. Összetétele vegyes, azaz különböző életkorú, különböző adottságú, különböző képességű gyermekek járnak hozzánk. Különbség azonban a szó szoros értelmében még sincs közöttük, mindenki fontos számunkra, mindenkit szeretünk valamiért. Mégis akkor hogy van ez? Az iskolára való felkészítés, és a gyerekek egyéni, eltérő szintű képességeik, igényeik kielégítése miatt fontos szem előtt tartanunk, mikor, ki, mivel foglalatoskodjon. Még egy nagy előnye a vegyes összetételű csoportoknak, hogy a testvérek így egy közösségbe járhatnak, egymás mellett étkezhetnek, egymás mellett alhatnak, támaszaik lehetnek egymásnak, amikor szükségét érzik.
Napjaink nagyon tevékenyek, jól össze kell hangolnunk a sok programot, foglalatosságot, amit a gyerekek részére tervezünk, szervezünk. Minden napunk megfontolt, jól szervezett tematika szerint épül fel és zajlik. Reggeleinket minden estben áhítattal kezdjük, elcsendesedéssel az Úr Jézus jelenlétében.
A finom reggeli elfogyasztása után vár ránk a sok élmény: A mesék, versek, énekek, körjátékok, a varázslatos ecsetek, a jó kis tornák, sok játék a polcokon, az udvari futkosások, bújócskák, a szeretett hinták; János bácsi a focicsapattal… A felsorolásból semmiképpen sem hagyhatom ki Laci bácsit, aki óvodánkban a hitéleti foglakozásokért felelős, heti egy alkalommal; a logopédusunkat és a fejlesztő pedagógusunkat, akik szintén kijárnak, és itt foglalkoznak a kis pácienseikkel hetente kétszer; aki pedig igazán bátor, úszhat, hiszen a vízhez szoktatás is lehetőségként kínálkozik.
Szeretünk kirándulni, színházi élményekkel gazdagodni, a többi csoportokkal együtt bábozni, farsangolni, medvenapozni, nem felejtünk ki semmilyen ünnepet, igyekszünk azokra méltó módon megemlékezni, hagyományokat teremteni, őrizni. Délutánonként sem mondhatom, hogy unatkozunk, akik szeretnének, táncolni mehetnek Évi nénihez, a nagy fiúk és lányok pedig a Fürkész programon vehetnek részt.
Szerintem óvodánk mindhárom csoportjában hasonlóan, gazdagon folyik az élet. Mégis mi adja meg a „MI KÖZÖSSÉGÜNK” sajátos jellegét? A felnőtt – gyerek, és a gyerek – felnőtt kölcsönös, szeretetre épülő kapcsolata, az az út, ami oda vezet, hogy kiépülhessen a bizalom; a „jó, hogy vagy nekem” érzés; a közös élmények, a huncutságok; a keményebb, fáradtabb napok; az egymás iránti kölcsönös tisztelet, odaadás; a másik felé tanúsított illem. Arra törekedünk, hogy a gyermekek is meglássák a mai reggel szépségét, azt hogy jó jönni óvodába, vártak rá, csak „én hiányoztam”...
Az itt dolgozó felnőttek pedig minden tettükkel bizonyítják elkötelezettségüket az Úr Jézus iránt, a hit iránt, magatartásukkal példát statuálva, alázattal bírnak, pedagógiai hitelességet mutatnak. Hiszem és vallom, hogy célunk, utunk egy irányba vezet bennünket.

Sok ügyes kisfiú és sok aranyos kislány, ezek vagyunk mi, a Bárányka csoport. Nálunk még a felnőttek is vegyesen vannak, mert van óvóbácsink is. Miénk a legnagyobb terem az oviban, így nemcsak mi férünk el kényelmesen, hanem a közös programokon vendégül látjuk a Szivárvány és a Szőlőfürt csoportos gyerekeket. Ilyenkor mindig lelkesen segítünk a bútorok elrendezésében, mert nagyon szorgalmasak vagyunk.
Szeretünk oviba járni és együtt lenni. Mindenkinek van már barátja, és szeretjük a közös játékokat.
A reggeli áhitatokon komoly és érdekes dolgokról beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, énekelünk és imádkozunk.
De persze legjobban játszani szeretünk. Márti néni és János bácsi ezt nagyon jól tudja, és ezért játék közben is igyekeznek „tanítani” minket. Ők ezt foglalkozásnak nevezik, és ha figyelünk, okosak leszünk. A foglalkozásokon mesét hallgatunk, verseket mondogatunk, énekelünk, táncolunk, tornázunk, rajzolunk, gyurmázunk, és fontos dolgokról beszélgetünk. Amióta oviba járunk, megismerkedtünk az évszakokkal, a hónapokkal, napokkal, nagyokat sétáltunk a Tóparton, sok állatot figyeltünk meg. Szeretjük az ünnepeket és az ünnepi készülődést, mert mindig történik valami érdekes.
A dadus néninket Melinda néninek hívjuk, és úgy tűnik, mintha nem kettő, hanem nagyon sok keze lenne, amivel egyszerre öltöztet, ágyat pakol, takarít, gyümölcsöt hámoz, ablakot mos, díszít, varr, ragaszt, vág, és még nagyon sok mindent csinál.
A mi csoportunkban a felnőttek minden mókában benne vannak, fociznak, hintáznak, labdáznak, szánkóznak is velünk.
A hitéleti foglalkozásokon Laci bácsitól sok érdekes történetet hallunk, így ismerkedünk a Bibliával. Vakond úr pedig mindig tartogat valami meglepetést nekünk.

Hogy miért szeretünk ide járni a Bárányka csoportba?
Barbi: „Nagyon szeretek rajzolni, legózni, társasozni. Tetszik a bárányka minta a függönyön. Szeretem Márti nénit és János bácsit, mert sok jó dolgot találnak ki. Bodza és Ábel olyan mókásak. Mindent szeretek az oviban.”
Fanni: „A rajzolós dolgokat szeretem és az autós játékot, amit Karácsonyra kaptunk. Kedvesek hozzánk a felnőttek, jó az ovi, szeretem.”
Laura: „Azért szeretek ide járni, mert sok barátom van. Sokat rajzolunk, mindig készítünk valami jót. A felnőtteket is szeretem, ők megmondják mit kell csinálnom, és az jó.”
Levi: „Találkozom a barátaimmal. Nehéz feladatokat kapunk. Szeretek a tükrös teremben tornázni, és focizni.”
Boti: „Vannak itt barátaim. Érdekel a történelem, ezért szeretem az áhitatot, és a hitéleti foglalkozást, meg a múzeumot is.”
Ábel: „Szeretek focira járni és Fürkészre is. Én itt mindent szeretek csinálni”
Oszi: „Szívesen járok ide. Sok barátom van és a testvérem is velem van. Szeretem a foglalkozásokat, mert sokat lehet tanulni. Itt jó játszani, mert sok a játék, és nem veszekedünk. A felnőttek is sok jó dolgokat találnak ki nekünk.
Iza: „Nagyon tetszett, amikor a foglalkozáson mackót készítettünk. Jó hogy imádkozunk, itt lehet Istennel beszélgetni.”
Ákos: „Jó itt nekem!”