A szivárvány csoportba járó gyermekek nagyon sokfélék. Van közöttük hároméves, hatéves, szőke, barna, szemüveges, durcáskodó, csupa szív, mókázó, szófogadó, bújós és még sorolhatnám. Mégis valamiben egyeznek. Mindegyikőjük egyszeri, egyedi, megismételhetetlen és különleges emberi lény. Sokszínűek, mint a szivárvány. Éppen ezért olyan értékesek.
Ezért nincs recept a gyermekekkel való bánásmódra, a tanításra, a nevelésre, a lélekhez közelítésre. Meg lehet tanulni mindennek a módszertanát, ami egy mankót adhat ugyan, de az óvodapedagóguson múlik, hogy hogyan alkalmazza azokat, képes-e élni személyisége szűrőjén át a tudással. Ha igen, hatni tud a másikra.
Mindez elképzelhetetlen szeretet nélkül. Érzelmeink szükségesek ahhoz, hogy élmény születhessen. A logikus elme tudásának átadása önmagában hasztalan próbálkozás, semmit sem ér. Az élmény az, mi hatékonyan formálja a személyiséget, mélyíti a tudást. Ezt mi pedagógusok tudjuk, és alkalmazzuk.
Azon igyekszünk, hogy a velünk kapcsolatba kerülő, kezeink alatt növekvő gyermekek rajtunk keresztül is megérezhessék Isten közelségét, szeretetét és az Ő segítségével azon munkálkodunk, hogy minél érzelemgazdagabb, toleránsabb, konfliktusaik megoldására pozitív módon képes személyiségekké váljanak. Persze életük során még sokféle hatás érheti a gyerekeket, de hisszük, hogy életük legfontosabb, legfogékonyabb időszakában nyomot tudunk hagyni a lelkükben, ami végigkíséri őket az úton.