Szőlőfürt csoportunk, óvodánk épületének jobb oldali szárnyában helyezkedik el.
Idén nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert ebben az épületszárnyban található mindkét csoportszobát, és mindkét mosdót csak mi használjuk. Ennek az a rendkívüli nagy előnye, hogy sokkal nagyobb tér adódik a mosdóbeli tevékenységek lebonyolítására, mely nagyobb intimitást eredményez, valamint a csoportszobák pedig lehetőséget biztosítanak arra, hogy a korosztályok differenciált foglalkoztatása, tevékenysége így még eredményesebb lehessen. Igyekszünk is minden esetben kihasználni ezt a nagyszerű lehetőséget, melyet már a gyermekek is nagy rutinnal éreznek mikor, - hol, - mit csinálunk. Jó kis óvodánk van nekünk, ami a nyáron olyan nagyon megszépült kívülről, hogy öröm minden reggel betérni ide. Hálásan gondolunk mindazokra, és az óvoda vezetőire, akiknek mindez köszönhető, Isten áldja meg érte kezüket.
Csoportunk a mai felállásban tavaly (2014.) szeptember óta működik. Összetétele vegyes, azaz különböző életkorú, különböző adottságú, különböző képességű gyermekek járnak hozzánk. Különbség azonban a szó szoros értelmében még sincs közöttük, mindenki fontos számunkra, mindenkit szeretünk valamiért. Mégis akkor hogy van ez? Az iskolára való felkészítés, és a gyerekek egyéni, eltérő szintű képességeik, igényeik kielégítése miatt fontos szem előtt tartanunk, mikor, ki, mivel foglalatoskodjon. Még egy nagy előnye a vegyes összetételű csoportoknak, hogy a testvérek így egy közösségbe járhatnak, egymás mellett étkezhetnek, egymás mellett alhatnak, támaszaik lehetnek egymásnak, amikor szükségét érzik.
Napjaink nagyon tevékenyek, jól össze kell hangolnunk a sok programot, foglalatosságot, amit a gyerekek részére tervezünk, szervezünk. Minden napunk megfontolt, jól szervezett tematika szerint épül fel és zajlik. Reggeleinket minden estben áhítattal kezdjük, elcsendesedéssel az Úr Jézus jelenlétében.
A finom reggeli elfogyasztása után vár ránk a sok élmény: A mesék, versek, énekek, körjátékok, a varázslatos ecsetek, a jó kis tornák, sok játék a polcokon, az udvari futkosások, bújócskák, a szeretett hinták; János bácsi a focicsapattal… A felsorolásból semmiképpen sem hagyhatom ki Laci bácsit, aki óvodánkban a hitéleti foglakozásokért felelős, heti egy alkalommal; a logopédusunkat és a fejlesztő pedagógusunkat, akik szintén kijárnak, és itt foglalkoznak a kis pácienseikkel hetente kétszer; aki pedig igazán bátor, úszhat, hiszen a vízhez szoktatás is lehetőségként kínálkozik.
Szeretünk kirándulni, színházi élményekkel gazdagodni, a többi csoportokkal együtt bábozni, farsangolni, medvenapozni, nem felejtünk ki semmilyen ünnepet, igyekszünk azokra méltó módon megemlékezni, hagyományokat teremteni, őrizni. Délutánonként sem mondhatom, hogy unatkozunk, akik szeretnének, táncolni mehetnek Évi nénihez, a nagy fiúk és lányok pedig a Fürkész programon vehetnek részt.
Szerintem óvodánk mindhárom csoportjában hasonlóan, gazdagon folyik az élet. Mégis mi adja meg a „MI KÖZÖSSÉGÜNK” sajátos jellegét? A felnőtt – gyerek, és a gyerek – felnőtt kölcsönös, szeretetre épülő kapcsolata, az az út, ami oda vezet, hogy kiépülhessen a bizalom; a „jó, hogy vagy nekem” érzés; a közös élmények, a huncutságok; a keményebb, fáradtabb napok; az egymás iránti kölcsönös tisztelet, odaadás; a másik felé tanúsított illem. Arra törekedünk, hogy a gyermekek is meglássák a mai reggel szépségét, azt hogy jó jönni óvodába, vártak rá, csak „én hiányoztam”...
Az itt dolgozó felnőttek pedig minden tettükkel bizonyítják elkötelezettségüket az Úr Jézus iránt, a hit iránt, magatartásukkal példát statuálva, alázattal bírnak, pedagógiai hitelességet mutatnak. Hiszem és vallom, hogy célunk, utunk egy irányba vezet bennünket.